A nő merőben más módszerekkel vásárol, mint a férfi. Glamour-napok közeledtével időben megveszi az újságot, majd felderítő túrát végez, előre dolgozik, hogy az év egyik fő shopping hétvégéjét kisimult idegekkel és teli gardróbbal zárja. Első nap, pénteken még a nagy tömeg előtt (tehát lehetőség szerint még délelőtt, de legkésőbb kora délután) igyekszik gyorsan lecsapni a kiszemelt (már felpróbált, átgondolt, nyugtázott) darabokra. A második napon, szombaton, az okos és gyakorlott glamour-napozó lehetőleg kikerüli hasonlóan elvakult, azonban szigorúan csakis takarékossági szempontokat szem előtt tartó nőtársait (még mindig válság van, na). Kilométeres sorok, könyöklés, harc a normális méretekért. Tömegiszony garantált.
Bevallom, én idén nem voltam rafinált glamourozó, mert szombaton találkoztam a barátnőimmel, akiknek viszont csak szombaton volt lehetősége a shopping-túrára. Csiccsolina kabátra vadászott, méghozzá olyanra, ami nem kifejezetten kismama kabát, de belefér most ősszel (és egy kicsit még tavasszal) és később is kitudja használni. Ez a vállalkozás lehetetlennek bizonyult egészen addig, amíg a mi szemfüles Márisunk nem találta meg C. számára az ideális darabot. Kedves kismamánk azonban nem volt elégedett az A-vonalú, tökéletes fazonú, nem mellesleg féláron kínált kabát színével. A mi végtelenül türelmes, gyakorlatias és józan paraszti eszű Márisunk ezen a ponton igencsak ingerültté vált. A háundem kellős közepén kiosztotta Csicsolinát, amiért az már végigjárta az összes boltot, de vagy nem talált olyan szabásút, amibe belefér a hasával együtt, vagy horror árú kabátokat szúrt ki magának, erre megvan a tökéletes kabát, ő meg itt rinyál a színe miatt! (kék, piros és fekete volt belőle, tehát abszolúte kihasználható színek.) A hegyi beszéd sem győzte meg kismamánkat, de legalább a húga vett egyet magának.
A harmadik napon (tisztára mint egy teremtéstörténet) eljövend az utolsó esélyek és lehetőségek napja. A glamour-takarékos háziasszony tesz egy utolsó (sokadik) kört (mi mindent megteszünk a spórolás miatt) és a döntéshozatal alatt álló ruhák felett ítéletet hoz. A döntés általában az "á, úgyse találok jobbat" felismerés tükrében születik, vagyis, amit ezerszer megnéztünk és nem nagyon tetszett, megbékélünk vele, tehát akár ki is hagyhattuk volna azt az ezer kört (úgy, mint ahogy azt a pasik is teszik), persze akkor meg folytonos kétség gyötörne, hogy hátha találtunk volna jobbat is (a pasiknak ilyen viszont soha, a legvadabb rémálmukban sem jutna eszükbe). Persze ez az egész genetikailag kódolt: a nők (aprólékosan) gyűjtögetnek, a férfiak meg (célratörően) vadásznak.
Az idei Glamour-napi ruhatárfrissítésem nem volt a legeredményesebb. Találtam ugyan pár praktikus alapdarabot, de semmi különleges. Talán majd a téli leárazásokkor... vagy a tavaszi Glamour-napokon! :)
u.i.: A férfi (vagyis T.) majdnem megint produkált egy "egypercest" (webshopból rendelt volna egy színben és méretben megfelelő tisza cipőt mindenféle vacillálás nélkül: meglátta, megtetszett, majdnem klikk), de jól elbizonytalanítottam. Mondjuk továbbra is kitart a választása mellett, de így legalább nem hozott elhamarkodott döntést.
Hiába, a nők már csak ilyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése