Itt is, ott is, amott is

Nagyon jó hetet tudhatok magam mögött. Volt balatonozás, kánikula (vééégre!), csajozás meg persze pasizás is. Kezdem szép sorjában.

Balaton

Kemping, első sátrazásom (tetszett!), T.-vel első közös nyaralásunk, meleg, dögmeleg (végre!, T. mondjuk kevésbé élvezte), fürcsi, eszem-iszom, hajó, Badacsony, pincetúra (Badacsony-túra helyett, de persze azért ez sem volt ellenemre), koncert, további szomjoltás (badacsonyi borból Balatonbogláron, szüreti napokon - élni tudni kell), tüzijáték(ból semmit nem láttunk), még-még fürcsi, én jól lebarnultam, T. meg jól leégett, tán egy enyhe napszúrást is kaptam, de lesz*rom, mert végre feltöltődtem napenergiával.  Jó volt ott és együtt! Még sok ilyet akarok!

(Megjegyzés: A hervis-es óccsó sátor szar, széttörtek a  sarkai, ahol ki kell támasztani, meg beleszúrni a cölöpöket, még jó, hogy nem dőlt ránk, vissza is vittem szépen a boltba. Véletlenül se vegyetek ilyet!)

Székesfehérvár

A következő utam (tönkrement) sátrastul, polifoamostul, enyhén napszúrásosan Székesfehérvárra vezetett csajozni. Ciccolina barátnőnk látott vendégül minket Márissal és úgy volt, hogy Szatír is jön, de  rosszul érezte magát (lehet, hogy ő is napszúrást kapott, csak ő rendesen, mert ugye 40 kilósan mi más dolga van az ember lányának mint tűző napon ácsolni), ezért lemondta az utolsó pillanatban. Jenő (ő is lány) igazoltan volt távol tekintettel harmincikszedik hetes terhességére. Kiderült, a nők olyannyira emocionális bigyók, hogy a barátnők nemcsak hogy egyszerre mikulásoznak, hanem hogy egyszerre nem, vagyis egyszerre lesznek terhesek. Az első blikk ellenére ugyanis Ciccolina hasa nem az ura remek főztjétől gömbölyödik, valamint Szatír sem a napszúrástól émelygett. (Nekem persze nem pörögtek az agytekervényeim, mivel csak az kezdett gyanús lenni, hogy C. miért tért jó útra és miért nem cigizik.)  Asszem, mostanában nem fogunk nagy zülléseket csapni. (Máris, te vagy az egyetlen reményem!) Persze azért "öröebódottá" van, mert jó felé repült a gólya, bővül a "bandánk", jön az utánpótlás, illetve a kormány most már biztosan a társadalom hasznos tagjainak tekinti barátnőimet. (Kedves társadalom, én még kicsit élősködni fogok rajtad, előre is elnézést kérek önzőségemért és haszontalanságomért). Amúgy sokat dumcsiztunk, tettünk-vettünk-ettünk-ittunk, tovább balatonoztunk (tovább barnultam). Jól voltunk tartva, na! 

Olyan volt, mint régen a gimiben, amikor nyáron pár napot egymásnál vendégeskedtünk. Egyszerre repültünk vissza az időben és egyszerre szembesültem azzal, mennyire eltelt az idő. Az első gyámoltalan pasistírölésektől, járásoktól, berúgásoktól, epilátorvásárlásoktól (erről majd talán egy külön posztban...), kamaszkori anti-nő korszakunktól (erről is) kezdve az útkeresésen, észhez térésen, igazit megtaláláson át a családalapításig. Örülök, hogy mindezt velük együtt megérhetem (*könnycseppetelmorzsol*). Úgy tűnik, tényleg felnőttünk (illetve a saját magam ügyében most inkább nem nyilatkoznék). Megöregedni viszont sosem fogunk! :)

Bp

Mentem tovább udvarolni. (Amíg én henyéltem, T. szorgosan dolgozott.) Ingyen szauna volt a panelban 40 fokban, (bevallom a végére elegem lett a melegből), de nem ez volt a lényeg, hanem hogy nyár és együtt és pihi és együtt és csak úgy elvagyunk - együtt. És pihi.

Aztán most itthon (egyedül), a meleg enyült, végre fúj a szél, tisztul a levegő. A káosz az agyamban nem annyira, de legalább kevésbé kattogok. 

Hasznos gondolatok jelentkezését várom! Aki tudja hol találom őket, azonnal értesítsen! Sürgős! :)

Akci-jóóó!

Életem első sátrazására készülök a hétvégén. Még sosem sátraztam, eddig ez kimaradt az életemből. Szóval hétvégén megyünk a Balcsira és felavatjuk az új sátrat! Sátram ugyanis már van, még nyár elején beszereztem. (Tud valaki a sátorra szinonímát? Sok lesz itt a szóismétlés.)

Namármost, az úgy volt, hogy én papucsot venni indultam a Hervisbe (mert a kedvenc nyári flangálós pacskeromat ellpoták tavaly a Balaton partról, csak azért mert nájki volt -persze én is hülye voltam, miért abban megyek strandra-, a veszteségélményt máig nem dolgoztam fel, ezért úgy döntöttem, kompenzálásképp megérdemlek egy újat), és akkor látom, hogy kettőt fizet, hármat vihet akció van! (Minden termékre!) 

A folytatás előtt fontosnak tartom leszögezni azt, hogy ugyan nőből vagyok, de szent meggyőződésem, hogy én személy szerint nem vagyok szolgája és áldozata a kapitalizmusnak, csupán élek az effajta kihagyhatatlan lehetőségekkel a spórolás érdekében. 

Szóval a papucsomat már kiválasztottam (ugyanolyan mint a régi, helyreállt a lelki békém), azután körbenéztem, hogy mit is vegyek még, majd megakadt a szemem  a hálózsákokon -ohó, ilyenem nekem nincs is!-, pedig hányszor kellett volna már, de mindig csak kölcsön kértem másoktól. Jól van, ezt megveszem. Na, két termék már kipipálva, de mi is legyen a harmadik? Fürkészgetek,gondolkodom (olcsó futócipő vagy napszemüveg?) nézek, nézek (netán egy kézi súlyzó?), nézelődök... ééés megvan! -villanykörte kigyullad, felkiáltójelek cikáznak a fejem körül - hát persze, hogy egy SÁTOR! Mi más? Hisz nekem nincs is olyanom, és milyen olcsó (6 rugó), és kilimandzsáró és az igazán hasznos, ha van egy otthon, jól jöhet az még! (Devizahitelesek figyelmébe is ajánlanám eme lehetőséget végszükség esetére. Nem is értem, a kormánynak hogy nem jutott ez eddig az eszébe.) 

Tekintettel arra, hogy nem igazán vagyok nagy sátorszakértő, hívtam T.-t, hogy adjon tanácsot, a megadott paraméterek alapján ez jó sátornak számít-e. T.-t épp felébresztettem és nem igazán értette, hogy minek nekem sátor, ha már mindenáron költekezni akarok, miért nem veszek inkább egy pólót. De nekem nem póló kell, mondom, hanem sááátoor, mert akkor lehet majd menni sáááátrazniiii! Mániás fázisomban nem tudott meggyőzni a sátorvétel szükségtelenségéről, meg én sem őt a szükségességéről, de áldását adta a kiszemelt darabra, majd visszafeküdt aludni. (Azt azért hozzá kell tennem, hogy a sátrazás gondolatmagját ő ültette  ám el a fejemben még régebben, úgyhogy hiányoltam a lelkesedést, de az is igaz, hogy ha fordított esetben ő egy hasonló kaliberű kérdéssel verne fel engem álmomból - hát hasonlóképpen hülyén néznék én is.)

Szóval tuti vétel volt ez a hármas! A papucsomat azóta is lelkesen hordom (nagggyon kényelmes amúgy), bár most azt hiszem, nem ebben fogok strandra menni, a hálózsákomat is felavattam, úgyhogy már csak a sátor van vissza (ott árválkodik szegény még az originál csomagolásában). 

"Napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit (meg egy sátrat, meg egy hálózsákot, meg két polifoamot, meg....) hoztam el az útra...." :) Hétvégén irány a Balcsi!!

És ugye, hogy nem volt felesleges megvenni? ;)

A számítógépem is lunáris

Történt ugyanis, hogy hazaértem a hétvégi udvarlásból (ilyen ez a modern világ), épp súlyos fészbukk-elvonási tüneteim voltak, bekapcsoltam a gépecskémet, fészbukk megnyit, levelezés megnyit, bioritmus helyreáll, majd gépecske lefagy. Pedig Ubuntu (Linux), az kb. sose fagy le (beszippantott a Windows-ellenes mozgalom). Újraindítom, nyöszörög, de semmi, se kép, se hang, megint újraindítom, semmi, elosztót lekapcsolom-felkapcsolom, semmi, női módszert alkalmazva eljátszom ezt még vagy húszszor (hátha huszonegyedszer sikerül), de továbbra sincs életjel.

(Amúgy az igazi női módszer az, amikor egy gép, pl. a munkahelyemen a fénymásoló nem hajlandó azt csinálni, amit én akarok és értetlenkedik - pl. "kifogyott a tálcából a papír" vs "demostraktambepapírtbmeg!" , nos ilyenkor néhány perc empátia után győz a nyers erő és nemes egyszerűséggel kikapcsolom ="kuss!!"- majd lám-lám, rögtön kis kezesbáránnyá változik. :))

Szóval kezdtem megijedni, hogy oda a gépem, banyeg (pedig nemrég vettem, jó, használtan, de ismerőstől), mivel az előző gépem szintén hasonló tünetek után egy spontán kisüléses szívinfarktus után végleg eltávozott körei(m)ből. Nem akartam új társamat is hasonlóképpen elveszíteni, ezért gyorsan telefonos segítséget kértem T.-től (neki udvarlok, meg ő is nekem :) ), hogy Gyurcsok-módra távgyógyítson nekem izibe, de mondta, hogy -annak ellenére, hogy amúgy nagyonügyesmegokos- ő olyat nem tud. Mindenesetre azt az instrukciót kaptam, hogy ne nyúljak a géphez és áramtalanítsam, lehet, hogy a konnektorral van a galiba (földeletlen panel-konnektor). Jó, mondom, én hallgatok rá, nem szeretnék egy új gépre beruházni. Néhány nap múlva (amikor már nagyon elvonási tüneteim voltak és úgy tűnt T. nem tud lejönni megcsinálni) fogtam a gépecskémet, beletettem egy nagyon csinos gyümölcsmintás strapabíró szatyorba (még Finnországból hoztam, tök dizájnos), és szatyorbagépestül elballagtam vele az infoboltba. T. javasolta, hogy előtte azért próbáljam meg még egyszer elindítani, hátha... de hát mondom, csesztettem én itt eleget akkor, ennyire nem vagyok szőke. Különben is akkorra már kipreparáltam a vincsit a gépből, mivel az nincs rögzítve, hanem zajvédelmi okok miatt két összenyomott WC-papíron  nyugszik (ez T. szabadalma). A boltban tíz percet biztos vártam, mire az egyik autista (akarom mondani informatikus) hozzám szólt (szemkontaktus továbbra sem volt), elmondtam a problémámat, csávó, lejegyzetelte, kivette a szatyorból a gépet, odaadta a csatlakozót, hogy ezt tegyem el, nem kell nekik, majd mondta, hogy érdeklődjek másnap. (Utána ráeszméltem, hogy banyeg a csatlakozót ott hagytam...) Másnap hív a szaki, hogy hát a gépemnek semmi baja, náluk ment, nem tudja mi lehetett. Mondom jó. Szerencsére jó fejek voltak és nem számláztak ki semmit a működő gépemre. Aztán, hogy még szőkébbnek tűnjek, mondtam, hogy amúgy a csatlakozót meg mégis itt felejtettem tegnap, de rendes volt és adott egyet a kupacból. Szóval szatyorbagépecskével hazaballagtam és csodák csodájára tényleg működött! Nem értem, senki sem érti. Mindenesetre nyaralt egyet  a számtech-boltban én meg pár napig mással is lefoglaltam magam a fészbukk-nyomkodáson kívül.
Hisztizett egy kicsit a drága... de visszatért és most újra békés, boldog időket élünk meg együtt. Rá viszont a telihold lehetett jó hatással, mert ő pont akkorra gyógyult meg. Mindegy, a lényeg, hogy újra egészséges! :)

(Amúgy lehet, hogy a csatlakozó volt a ludas? Mert nem a sajátomat kaptam vissza...)

Első

Mindjárt hajnali kettő és nem tudok aludni. Forgolódtam már vagy két órája, hátha sikerül elaludnom, de semmi... Mindenfélén kattog az agyam, épp megváltoztatni készülök az életemet, sok a gondolat, kevés az eredmény, az agyam meg majd szétrobban.

Amúgy meg épp telihold van, illetve tegnap volt, de még mindig hat, ergo teljesen fel vagyok bolydulva, tele vagyok felesleges energiával (hiába futottam egy órán keresztül, meg tornáztam még egy felet, hasztalan...). Komolyan mondom, mindjárt kiállok az erkélyre vonyítozni, hátha segít, vagy vámpírrá változom (annak van valami köze a teliholdhoz amúgy? vagy azok a boszorkányok?), vagy nem tudom, de ez kibírhatatlan. És szerintem nem én vagyok az egyedüli nő, aki ettől így bezizzen. És igen, nő, mert mi nők ugye lunárisak vagyunk, meg amolyan "emocionális bigyók" ahogy egyik újdonsült orvos ismerősöm mondta, vagyis mi tényleg egy csomó lelki indíttatású fizikai tünetet produkálunk (pl. a barátnők mindig egyszerre mikulásoznak). Na, de ettől még mindig nem bírtam aludni, mert lunáris, emocionális bigyóságom kombinálva a "megváltoztatomazéletemet", "najódehogyan" problémakörrel teljességgel taccsra vág, illetve, ha legalább taccsra vágna, de nem... jajj, vki vágjon már taccsra, vagy kupán, vagy valami...

A fetrengésnek nem sok értelme volt, ezért felkeltem és  úgy gondoltam, elindítom rég tervezgetett blogomat, hasznosabb időtöltés ez, mint a forgolódás. Mindenféléről fog majd szólni, ami körülvesz, érdekel, történik, nincs koncepció. Mint ahogy nem lesz hosszas komponálás sem. Ami egyből jön, azt írom majd le (néha egy csipetnyi backspace azért belefér, de nem viszem túlzásba, megígérem). Így történt ez most is.
Kalauz nélkül, kontroll nélkül...