Mindig van remény

Jelentem, pont került végre a  kabát-ügy végére!

Ennek örömére ünnepélyesen megígérem, hogy ez lesz az utolsó HP-bejegyzésem ebben az évben (másfél hónapot csak kibírok.. :))

Semmi pucc, semmi extra, de pont (majdnem teljesen) megfelel az elvárásaimnak. Úgy érzem, a jelenlegi siralmas felhozatalból  sikerült  megkaparintani az egyetlen normálisat. Mindjárt kifejtem, miért ő az igazi.

Az áldozat paraméterei:

Lelőhely: Orsay (A héten végén kerülhetett a boltba, én szombaton fedeztem fel.)

Szín: világosszürke. Színben továbbra sem volt választék, de legalább nem fekete. Le a nemzeti egyen gyásszal!

Anyag: fincsi puhi gyapjú, megfizethető áron, nem pedig műszálas vacak. 

Itt kell megemlítenem, hogy a héten majdnem vettem Csájnízban egy piros, egészen emberi szabású kabátot (amúgy kifejezetten meleg, bélelt kabátok kaphatók náluk, nem hülyék ezek a kínaiak és nem véletlenül váltak gazdasági nagyhatalommá), aminek totál fos volt az anyaga (szövethez nem sok köze, inkább, mint egy polártakaró), de nagyon el voltam keseredve és már úgy voltam vele, hogy lesz*rom (komolyan mondom, házat nem ilyen bonyolult venni), szóval majdnem megvettem, de hiányzott egy gombja és se pótgomb, se másik abból a méretből, úgyhogy ezt égi jelnek tekintettem és nem vettem meg. Pedig T. igyekezett "egypercesíteni" ("tépjél le a másikról egy gombot"), mert már ő is nagyon unta a hetek óta húzódó kabát-hisztériámat. Az eset után boltról boltra cibált és (na, ez a nem mindegy!) már ő mutogatta nekem a minél gyorsabban megvásárolandó (=rinyálás befejezését maga után vonó) darabokat. Hasztalan, már fejből leltárba tudnám venni a város összes kabátját.

Vastagság: hát ez azért nem az igazi, be kell vallanom. Van egy vékony vatelin-bélése, de Szibériában nem tesztelném. Reménykedem a globális felmelegedés okozta, tavalyihoz hasonló enyhe télben. Amennyiben mégis beköszönt a zimankó, kénytelen leszek megfogadni T. tanácsát és aláöltözök (mert hogy szerinte én nem értem ám, hogy azért vékonyak a kabátok, mert rétegesen kell öltözködni, így tesznek nagyon fejlettügyesokos nyugati embertársaink is, kövessem hát példájukat). 

Szabás: hát végre egy normális emberi alakra készült kabát! Nagyon szépen követi a hátam vonalát. Tudom én, hogy sok lelki terhet cipelünk, de azért annyira nem görbék az emberek, mint amilyen rosszul szabottak a kabátok. Nem hiszem ugyanis, hogy az én hátam lenne ennyire extrém módon egyenes. (A Promod-ban amúgy szépen szabott, szép színű, ámde átmeneti vastagságú kabátok kaphatók. Kár értük...)

Szóval befejeződött egy hatalmaaas projekt. Én szép csöndben örülgetek, a környezetem is fellélegzik. Nem kapok sikítófrászt reggelente, amikor meglátom magam a Szörnyella-gúnyámban. Helyre állt a világbéke! Most már koncentrálhatok  értelmesebb dolgokra is!

Hát e öröö, e bódottáá!