...avagy legfontosabb alapszükségleteink kielégítésének lehetőségei külföldi utazásaink alkalmával
Bevitel
Az egyik legfontosabb fizikai szükségletünk az evés. (Ez a mondat majdhogynem egyenértékű azzal a felismeréssel, miszerint a Föld gömbölyű. Várom is érte a Nobel-díjam.) Aki a társadalom azon rétegéhez tartozik, akik felelőtlen pénzbeosztásuknak köszönhetően gyorsan elherdálják a bankszámlájukon gyűlő többszázezres nagyságrendű fizetésüket, ezáltal pedig nem képesek többhavi kosztpénznek megfelelő euróval útnak indulni külföldre, azok számára (ide tartozom én is) két opció kínálkozik az energiabevitelt illetően.
1. Jó magyar módra több napon keresztül esszük az "úti fasírtot". És amúgy tényleg, jogos a kérdés: miért pont a fasírt a tipikus magyar utazós kaja? Ezen a ponton vallom be, hogy én is egy fasírttal utazós típus vagyok. (Szegény T.-t az anyukája mellett én is fasírttal traktálom. Bár nálunk a régi családi strandolások szokásos menüje a rántott hús volt. Úgy látszik a nagy közös nemzeti tudattalan felülírta a családi hagyományt.) Ha pedig már rá sem bírunk nézni a kis golyócskákra, annyira unjuk, akkor előkerülhet az atomtámadás és egyéb katasztrófák esetére megpakolt kajás nájlonszatyorból (stílusos, ha "Spar" feliratú) a májkrém és a tartóskenyér, merészebbeknél pedig a tubusos boci sajt és a tálcás szalámi.
2. Sóbertnorbi látókörén kívül kerülve az Update-módszert az igen költséghatékony egy eurós sajtburgerre cseréljük. Az átlag magyar földi halandó számára (válságtól függetlenül) a gyorséttermek és a döner a megfizethető kaja külföldön. Ennek lehettem nemrég tanúja Bécsben, ahova egyrészt sok magyar jár, másrészt délben a dönciben 10 percig vadásztuk a helyet, mire leülhettünk. (Az említett két információ korrelál egymással.) És még csak azt sem mondhatjuk, hogy így kimaradunk a helyi gasztronómiából, ettem én már ugyanis finnországi McDonald's-ban medvecukor öntetes McFreeze-t (aszittem, hogy csokis), szóval igenis belecsempészik az ételekbe a helyi ízeket.
Kiadás
Mindenki, aki külföldön járt már (bár nem is kell ehhez feltétlenül elhagyni az országot), szembesült már az utazások egyik legkardinálisabb és komfortérzetünket leginkább befolyásoló, tehát akár az út alapélményét meghatározó kérdésével: "Ugyan, hol fogunk pisilni?" A nyilvános wc-k ugyanis nem csak kis hazánkból tűntek el. Követjük a nemzetközi trendeket, a kapitalizmus ugyanis eme legegyszerűbb testi szükségletünket is uralja és a fogyasztás béklyójához rendeli. Nyilván mindenki számára ismerős az érzés, amikor néhány óra városnézés után beindulnak a budikereső radarjaink és már egy Meki puszta látványától megkönnyebbülést érzünk. Szerencsésebb esetben ingyen és bérmentve eldugíthatjuk kirándulócsoportunkkal az illemhelyet, szerencsétlenebb esetben tudatos táplálkozási szokásainkat megszegve kénytelen kelletlen elmajszolunk egy hamburgert egy ajróér', hogy aztán a blokkal bebocsájtást nyerjünk a megváltás szentélyébe.
Mielőtt azzal vádolna bárki, hogy felbérelt a McDonald's egy dicsőítő poszt megírására, rögtön le kell szögeznem, hogy nem értek egyet a gyakori gyorséttermi étkezéssel, egyáltalán nem tartom egészségesnek, de itt is a mérték számít, szerintem időnként belefér egy kis hamburger (azért a vasárnapi rántott húst ne cseréljük fel a Happy Meal-re).
Szóval lehet itt folyton a gyorséttermeket szidni, de a (magyar) turista számára a Meki a biztos pont, a hómszvíthóm, a megnyugvás kulcsa, a biztosték, hogy van hol olcsón enni és pisilni.
Bevitel
Az egyik legfontosabb fizikai szükségletünk az evés. (Ez a mondat majdhogynem egyenértékű azzal a felismeréssel, miszerint a Föld gömbölyű. Várom is érte a Nobel-díjam.) Aki a társadalom azon rétegéhez tartozik, akik felelőtlen pénzbeosztásuknak köszönhetően gyorsan elherdálják a bankszámlájukon gyűlő többszázezres nagyságrendű fizetésüket, ezáltal pedig nem képesek többhavi kosztpénznek megfelelő euróval útnak indulni külföldre, azok számára (ide tartozom én is) két opció kínálkozik az energiabevitelt illetően.
1. Jó magyar módra több napon keresztül esszük az "úti fasírtot". És amúgy tényleg, jogos a kérdés: miért pont a fasírt a tipikus magyar utazós kaja? Ezen a ponton vallom be, hogy én is egy fasírttal utazós típus vagyok. (Szegény T.-t az anyukája mellett én is fasírttal traktálom. Bár nálunk a régi családi strandolások szokásos menüje a rántott hús volt. Úgy látszik a nagy közös nemzeti tudattalan felülírta a családi hagyományt.) Ha pedig már rá sem bírunk nézni a kis golyócskákra, annyira unjuk, akkor előkerülhet az atomtámadás és egyéb katasztrófák esetére megpakolt kajás nájlonszatyorból (stílusos, ha "Spar" feliratú) a májkrém és a tartóskenyér, merészebbeknél pedig a tubusos boci sajt és a tálcás szalámi.
2. Sóbertnorbi látókörén kívül kerülve az Update-módszert az igen költséghatékony egy eurós sajtburgerre cseréljük. Az átlag magyar földi halandó számára (válságtól függetlenül) a gyorséttermek és a döner a megfizethető kaja külföldön. Ennek lehettem nemrég tanúja Bécsben, ahova egyrészt sok magyar jár, másrészt délben a dönciben 10 percig vadásztuk a helyet, mire leülhettünk. (Az említett két információ korrelál egymással.) És még csak azt sem mondhatjuk, hogy így kimaradunk a helyi gasztronómiából, ettem én már ugyanis finnországi McDonald's-ban medvecukor öntetes McFreeze-t (aszittem, hogy csokis), szóval igenis belecsempészik az ételekbe a helyi ízeket.
Kiadás
Mindenki, aki külföldön járt már (bár nem is kell ehhez feltétlenül elhagyni az országot), szembesült már az utazások egyik legkardinálisabb és komfortérzetünket leginkább befolyásoló, tehát akár az út alapélményét meghatározó kérdésével: "Ugyan, hol fogunk pisilni?" A nyilvános wc-k ugyanis nem csak kis hazánkból tűntek el. Követjük a nemzetközi trendeket, a kapitalizmus ugyanis eme legegyszerűbb testi szükségletünket is uralja és a fogyasztás béklyójához rendeli. Nyilván mindenki számára ismerős az érzés, amikor néhány óra városnézés után beindulnak a budikereső radarjaink és már egy Meki puszta látványától megkönnyebbülést érzünk. Szerencsésebb esetben ingyen és bérmentve eldugíthatjuk kirándulócsoportunkkal az illemhelyet, szerencsétlenebb esetben tudatos táplálkozási szokásainkat megszegve kénytelen kelletlen elmajszolunk egy hamburgert egy ajróér', hogy aztán a blokkal bebocsájtást nyerjünk a megváltás szentélyébe.
Mielőtt azzal vádolna bárki, hogy felbérelt a McDonald's egy dicsőítő poszt megírására, rögtön le kell szögeznem, hogy nem értek egyet a gyakori gyorséttermi étkezéssel, egyáltalán nem tartom egészségesnek, de itt is a mérték számít, szerintem időnként belefér egy kis hamburger (azért a vasárnapi rántott húst ne cseréljük fel a Happy Meal-re).
Szóval lehet itt folyton a gyorséttermeket szidni, de a (magyar) turista számára a Meki a biztos pont, a hómszvíthóm, a megnyugvás kulcsa, a biztosték, hogy van hol olcsón enni és pisilni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése