Kabát válság

A mai magyar kabáthelyzet siralmas, aggasztó és kilátástalan. Napok óta rovom a köröket egy új kabát reményében. Januárra terveztem egy bombasztikus féláras akciós kabátvételt, de sajna a tél közeledtével felfedeztem, hogy a régi kabátom már nem emberek közé való. Fénykorában szép volt, de a minősége pocsék, így már nyúlott, folyamatosan bolyhosodik (az elmúlt három tél alatt jóformán a fél szövetet leborotváltam róla), egyszerűen nem érzem benne komfortosan magamat, na. Ezért úgy gondoltam, megérdemlek egy újat. Shoppingra fel! Ilyenkor az a stratégiám, hogy először olcsón akarok jót. Végigböngészem tehát a turikat, de semmi. Majd a boltokat. Először az alacsonyabb árfekvésűeket, de nem találtam semmit, aztán már úgy vagyok vele, hogy áldoznék is rá, de így is lehetetlennek tűnik a vállalkozásom. Érthetetlen anyagok, színek, szabások, vastagság. 

A mai magyar kabátkínálatot két részre oszthatjuk. 

1. Az első csoportot a susogós hurkadzsekik alkotják. Ezek kb. olyanok, mint a kilencvenes években, épp csak annyi az előrelépés, hogy karcsúsítottak. Komolyan, mintha annyira gazdasági válság lenne, hogy nem futná már új kabátok készítésére, ezért előkukázták a raktárból a régi, megmaradt szkafander-dzsekiket és a Michelin-gumiemberber fíling enyhítése céljából beszűkítették a derekukat. Plusz dizájnként még a hurkadzsekik előtti trend időszakából megmaradt jetiprémeket rájuk biggyesztették. (Na, hát ilyet nem akarok.) Egyetlen pozitív tulajdonságuk, hogy melegek, ami egy téli kabát esetében nem elhanyagolható. 

Jetiprémes nájlonpufajka

2. A másik csoportba a szövetkabátok tartoznak. Ilyet szeretnék én is. Egy szép színű, vastag anyagú, vékony vatelin béléssel rendelkező, jó szabású kabátot. Na, hát ilyen nincs! Nincsenek színek. Mindenhol csak és kizárólag fekete, szürke és barna. Jó, láttam egy darab málnapirosat és egy darab sárgát, de ennyi. Annyira válság van, hogy már színekre sem futja. Különben is, a depis, pesszimista magyaroknak pont jó lesz a fekete. De ami még a színtelenségnél is elkeserítőbb, az a "szabástalanság". Egy szövetkabát úgy szép, ha követi az alakot. Például a fehérholló számba menő málnapiros kabát akkor követi a hátam vonalát, ha úgy görnyedek benne, mint Quasimodo. (Most komolyan, ki is próbáltam!) De igazából a legtöbb kabát háta valami rémséges, tényleg púpot kéne növesztenem, akkor talán állna rajtam valahogy. (Mondjuk sajnos sok embernek tényleg szörnyű a tartása.) Csicsolina barátosnémat idézve úgy nézek ki bennük, mint egy "telefosott zokni". És szövetkabát téren a  számomra legérthetetlenebb momentum az a kabátok vastagsága. Merthogy ezek szerintem nem téli, hanem átmeneti kabátok. Vékony szövet, nincs bélése. (Itt nem arra gondolok, hogy tömjük tele egy kiló vatelinnel és csináljunk magunkból hóembert, de azért egy vékony réteg bőven elfér benne anélkül, hogy rontaná az összhatást.) Nem értem, hogy nem fagy be a segge azoknak, akik ilyet hordanak.A szövetek minősége pedig már tényleg a no comment kategória.

Színes Quasimodo-fazon

Szóval a helyzet egyre reménytelenebb, a rossz idő mindjárt beköszönt én meg ijesztegethetem az embereket a kinyúlott, fekete, csimbókos kabátomban. 

Naccerűez.

u.i: 

Azért ez az Ille-olla márka izgatja a fantáziámat. Lehet saját kabátot összeállítani. Jónak tűnik... Majd ha legközelebb Budapesten járok, megpróbálom útba ejteni...

http://www.ille-olla.hu/