Avagy egy szösszenet a hétköznapokból - mindenféle különösebb végkifejlet nélkül.
T. nagyon szeret aludni, szerintem napokat képes lenne végigdurmolni, ha lehetne. De nem lehet, mert állandó éjszakás és hétvégés műszakokat nyom szegényem, így mormota mivoltának megélése külső tényezők által gátolt. Mégis igen rossz alvó, mert minden apró neszre felébred, úgymint :
- séróbelövés céljából történő állandó reggeli hajszárítás (sajnos a hajam reggeli állapota nem követi az aktuális trendet)
- folyton dudorászó, hevesen telefonáló, szomszéd szobában fiókot jó nagy lendülettel betoló lakótárs
- szundin felejtett ébresztő, miközben én már a Wc-n csücsülök (rosszabbik verzióban: néhány friss rigópajtás és/vagy családtag hajnali telefonhívása)
- kurvagalambok idegbajos elhessegetése a függöny hirtelen mozdulatokkal való oda-vissza cibálása által (ezt a műveletet én hajtom végre önkívületi állapotban)
- éjjel álmatlanságban szenvedő és csöndben fejben kattogó, ámbár teljesen mozdulatlanul fekvő jómagam (Durván összecsatlakoztak az idegpályáink, mi? Mindenesetre én ezt igen komoly szerelmi vallomásnak veszem.)
- valamint álmában nyikorgó, nyöszörgő szerény személyem.
Nos, ez utóbbi eset volt, amit zokon vettem kissé. Az előzőeket ugyanis T. meglehetősen jól viseli, picit zsörtölődik csak miattuk, de a nyöszörgésem esetében kifejezetten genyó volt. Úgy alakult, hogy több napja nem volt alkalmam rendesen kialudni magamat (6 órának már örültem), meg úgy ánblokk nagyon kimerült voltam, plusz éjjel nagy vihar volt, iszonyúan fújt a szél, dörgött, villámlott, én viszont végre időben ágyba kerültem és -mint ahogy a kisbabák tudják élvezni- álomba szenderültem. Emlékszem az érzésre, hogy jól esik aludni, amikor is T. dünnyögésére ébredek: "nem igaz, hagyd már abba!". Nem értettem, mi a baja, rugdosom tán, vagy mi van. "Egyfolytában nyöszörögsz, nem lehet tőled aludni!" Meg voltam győződve róla, hogy hallucinál, mert én ugyan nem nyöszörgök, nem nyikorgok. Kezdtem megint elaludni, amikor megint rám rivall: "tessék, megint ezt csinálod!" Ez így ment egy darabig: szenderedek, morgok, T. pedig felpuffog. "Ezt te direkt csinálod!"
(Inverz illusztráció.)
Na, itt volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy 1.) elmehet melegebb éghajlatra, és hogy 2.) nem fogom én itt a jó kis éjszakámat a morgása kárára feláldozni. Fogtam magamat, az ágyneműmet, meg egy polifoamot és átcuccoltam a másik szobába (épp üres volt, ágy pedig van benne, de az túl intim, nem fekszek bele "más" ágyába). T. persze próbált marasztalni ("átnemenjél!"), de már késő volt, túlságosan besértődtem azon, hogy szándékosnak feltételezi a nyöszörgésemet (mintha az éjszaka közepén nem tudnék ennél jobb mókát kitalálni magamnak). Nem mellesleg pedig ALUDNI AKARTAM! (És T. is.) Szóval mindkettőnk ágynyugalma érdekében bevackoltam magam a polifoamra, kinyitottam az ablakot, hogy legyen jó hideg (abban lehet igazán aludni, de persze ez is egy örök vitatéma) és aludtam, aludtam, aludtam és csak aludtam... és reggelre kipihenten ébredtem. (És T. is.)
Bizony, ilyen is van. Így kerek a világ. Meg egy kapcsolat. Szép dolog a szerelem. :)
Éjszaka – szerelem – baglyok és földrengés
VálaszTörlésAkár én is írhattam volna – ha tudnék ilyen „módon”, vagy bárki, mert hogy az alvók és éberek közös kínja ez … nyikorgások, a szomszéd wc-je, az az átkozott lift, burukkolnak a galambok, lehet rángatni persze a függönyt, és a nagy bölcsesség: senkit nem zavar a saját horkolása – dehogynem. S akkor azt hallom, nem messze kies lakásomtól a varjak fészkét elfoglalták a fülesbaglyok, s a fák lombteste alól éjszakánként éles sivítás hallatszik, éhesek a fiókák. Paplan alá bújás, szentségelés, ideges fölülés – mintha az bármit segítene – és zummolás a számlapra: te jó ég, még csak hajnali négy… és fordulok általfelé, dühösen csapkodom a párnám, s de jó szerelmem, hogy most nem vagy itt, valahol távol Olaszhonban békésen alszol. Édes álmodban felbukkanok - mint kicsoda is? - elhagyott a múzsa mostan – , tenger habjaiból kelek és hullámok hátán indulok feléd, én a bronzbarnára sült daliás széllovas vágtatok, s érkezem hozzád, felkaplak, s leszünk a beteljesülés.
Reggel nézem a postát és mint jeges szél és döbbenet hasítanak a betűk: éjjel 4-kor táncolni kezdett az ágyad, robaj, reszketés, pánik, s végre kint, hála az égnek semmi se dőlt össze.
Egy óra múlva már majdnem alszol – ezeket írtad másnap - , de még reszket benned a soha meg nem szokható kiszolgáltatottság-érzés.
Éjjel van, az info-sztrádán már száguldanak a hírek:
Hajnali 4 óra után pár perccel a Bolognától 36 kilométerrel északra lévő Finale Emilia települést a Richter-skála szerinti 5,9-es erősségű földrengés rázta meg. Tán akkor adtam még egy pofont a párnámnak, és nem is gondolhattam arra, hogy másnapra még rémisztőbbé dagadnak a tudósítások: a földrengésben heten haltak meg, több tucat sérült van és jelentős anyagi károk keletkeztek.
Rohadt baglyok…
A pontos forrás tehát: http://sfeketekarcolgatok.blogspot.com/2012/05/ejszaka-szerelem-baglyok-es-foldrenges.html?spref=fb
VálaszTörlésAz idegpályák... :)