Történt ugyanis, hogy hazaértem a hétvégi udvarlásból (ilyen ez a modern világ), épp súlyos fészbukk-elvonási tüneteim voltak, bekapcsoltam a gépecskémet, fészbukk megnyit, levelezés megnyit, bioritmus helyreáll, majd gépecske lefagy. Pedig Ubuntu (Linux), az kb. sose fagy le (beszippantott a Windows-ellenes mozgalom). Újraindítom, nyöszörög, de semmi, se kép, se hang, megint újraindítom, semmi, elosztót lekapcsolom-felkapcsolom, semmi, női módszert alkalmazva eljátszom ezt még vagy húszszor (hátha huszonegyedszer sikerül), de továbbra sincs életjel.
(Amúgy az igazi női módszer az, amikor egy gép, pl. a munkahelyemen a fénymásoló nem hajlandó azt csinálni, amit én akarok és értetlenkedik - pl. "kifogyott a tálcából a papír" vs "demostraktambepapírtbmeg!" , nos ilyenkor néhány perc empátia után győz a nyers erő és nemes egyszerűséggel kikapcsolom ="kuss!!"- majd lám-lám, rögtön kis kezesbáránnyá változik. :))
Szóval kezdtem megijedni, hogy oda a gépem, banyeg (pedig nemrég vettem, jó, használtan, de ismerőstől), mivel az előző gépem szintén hasonló tünetek után egy spontán kisüléses szívinfarktus után végleg eltávozott körei(m)ből. Nem akartam új társamat is hasonlóképpen elveszíteni, ezért gyorsan telefonos segítséget kértem T.-től (neki udvarlok, meg ő is nekem :) ), hogy Gyurcsok-módra távgyógyítson nekem izibe, de mondta, hogy -annak ellenére, hogy amúgy nagyonügyesmegokos- ő olyat nem tud. Mindenesetre azt az instrukciót kaptam, hogy ne nyúljak a géphez és áramtalanítsam, lehet, hogy a konnektorral van a galiba (földeletlen panel-konnektor). Jó, mondom, én hallgatok rá, nem szeretnék egy új gépre beruházni. Néhány nap múlva (amikor már nagyon elvonási tüneteim voltak és úgy tűnt T. nem tud lejönni megcsinálni) fogtam a gépecskémet, beletettem egy nagyon csinos gyümölcsmintás strapabíró szatyorba (még Finnországból hoztam, tök dizájnos), és szatyorbagépestül elballagtam vele az infoboltba. T. javasolta, hogy előtte azért próbáljam meg még egyszer elindítani, hátha... de hát mondom, csesztettem én itt eleget akkor, ennyire nem vagyok szőke. Különben is akkorra már kipreparáltam a vincsit a gépből, mivel az nincs rögzítve, hanem zajvédelmi okok miatt két összenyomott WC-papíron nyugszik (ez T. szabadalma). A boltban tíz percet biztos vártam, mire az egyik autista (akarom mondani informatikus) hozzám szólt (szemkontaktus továbbra sem volt), elmondtam a problémámat, csávó, lejegyzetelte, kivette a szatyorból a gépet, odaadta a csatlakozót, hogy ezt tegyem el, nem kell nekik, majd mondta, hogy érdeklődjek másnap. (Utána ráeszméltem, hogy banyeg a csatlakozót ott hagytam...) Másnap hív a szaki, hogy hát a gépemnek semmi baja, náluk ment, nem tudja mi lehetett. Mondom jó. Szerencsére jó fejek voltak és nem számláztak ki semmit a működő gépemre. Aztán, hogy még szőkébbnek tűnjek, mondtam, hogy amúgy a csatlakozót meg mégis itt felejtettem tegnap, de rendes volt és adott egyet a kupacból. Szóval szatyorbagépecskével hazaballagtam és csodák csodájára tényleg működött! Nem értem, senki sem érti. Mindenesetre nyaralt egyet a számtech-boltban én meg pár napig mással is lefoglaltam magam a fészbukk-nyomkodáson kívül.
Hisztizett egy kicsit a drága... de visszatért és most újra békés, boldog időket élünk meg együtt. Rá viszont a telihold lehetett jó hatással, mert ő pont akkorra gyógyult meg. Mindegy, a lényeg, hogy újra egészséges! :)
(Amúgy lehet, hogy a csatlakozó volt a ludas? Mert nem a sajátomat kaptam vissza...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése