2011. augusztus 17., szerda

Akci-jóóó!

Életem első sátrazására készülök a hétvégén. Még sosem sátraztam, eddig ez kimaradt az életemből. Szóval hétvégén megyünk a Balcsira és felavatjuk az új sátrat! Sátram ugyanis már van, még nyár elején beszereztem. (Tud valaki a sátorra szinonímát? Sok lesz itt a szóismétlés.)

Namármost, az úgy volt, hogy én papucsot venni indultam a Hervisbe (mert a kedvenc nyári flangálós pacskeromat ellpoták tavaly a Balaton partról, csak azért mert nájki volt -persze én is hülye voltam, miért abban megyek strandra-, a veszteségélményt máig nem dolgoztam fel, ezért úgy döntöttem, kompenzálásképp megérdemlek egy újat), és akkor látom, hogy kettőt fizet, hármat vihet akció van! (Minden termékre!) 

A folytatás előtt fontosnak tartom leszögezni azt, hogy ugyan nőből vagyok, de szent meggyőződésem, hogy én személy szerint nem vagyok szolgája és áldozata a kapitalizmusnak, csupán élek az effajta kihagyhatatlan lehetőségekkel a spórolás érdekében. 

Szóval a papucsomat már kiválasztottam (ugyanolyan mint a régi, helyreállt a lelki békém), azután körbenéztem, hogy mit is vegyek még, majd megakadt a szemem  a hálózsákokon -ohó, ilyenem nekem nincs is!-, pedig hányszor kellett volna már, de mindig csak kölcsön kértem másoktól. Jól van, ezt megveszem. Na, két termék már kipipálva, de mi is legyen a harmadik? Fürkészgetek,gondolkodom (olcsó futócipő vagy napszemüveg?) nézek, nézek (netán egy kézi súlyzó?), nézelődök... ééés megvan! -villanykörte kigyullad, felkiáltójelek cikáznak a fejem körül - hát persze, hogy egy SÁTOR! Mi más? Hisz nekem nincs is olyanom, és milyen olcsó (6 rugó), és kilimandzsáró és az igazán hasznos, ha van egy otthon, jól jöhet az még! (Devizahitelesek figyelmébe is ajánlanám eme lehetőséget végszükség esetére. Nem is értem, a kormánynak hogy nem jutott ez eddig az eszébe.) 
Tekintettel arra, hogy nem igazán vagyok nagy sátorszakértő, hívtam T.-t, hogy adjon tanácsot, a megadott paraméterek alapján ez jó sátornak számít-e. T.-t épp felébresztettem és nem igazán értette, hogy minek nekem sátor, ha már mindenáron költekezni akarok, miért nem veszek inkább egy pólót. De nekem nem póló kell, mondom, hanem sááátoor, mert akkor lehet majd menni sáááátrazniiii! Mániás fázisomban nem tudott meggyőzni a sátorvétel szükségtelenségéről, meg én sem őt a szükségességéről, de áldását adta a kiszemelt darabra, majd visszafeküdt aludni. (Azt azért hozzá kell tennem, hogy a sátrazás gondolatmagját ő ültette  ám el a fejemben még régebben, úgyhogy hiányoltam a lelkesedést, de az is igaz, hogy ha fordított esetben ő egy hasonló kaliberű kérdéssel verne fel engem álmomból - hát hasonlóképpen hülyén néznék én is.)

Szóval tuti vétel volt ez a hármas! A papucsomat azóta is lelkesen hordom (nagggyon kényelmes amúgy), bár most azt hiszem, nem ebben fogok strandra menni, a hálózsákomat is felavattam, úgyhogy már csak a sátor van vissza (ott árválkodik szegény még az originál csomagolásában). 

"Napfény járja át a szívem újra, csak egy szál bikinit (meg egy sátrat, meg egy hálózsákot, meg két polifoamot, meg....) hoztam el az útra...." :) Hétvégén irány a Balcsi!!

És ugye, hogy nem volt felesleges megvenni? ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése