Mindjárt hajnali kettő és nem tudok aludni. Forgolódtam már vagy két órája, hátha sikerül elaludnom, de semmi... Mindenfélén kattog az agyam, épp megváltoztatni készülök az életemet, sok a gondolat, kevés az eredmény, az agyam meg majd szétrobban.
Amúgy meg épp telihold van, illetve tegnap volt, de még mindig hat, ergo teljesen fel vagyok bolydulva, tele vagyok felesleges energiával (hiába futottam egy órán keresztül, meg tornáztam még egy felet, hasztalan...). Komolyan mondom, mindjárt kiállok az erkélyre vonyítozni, hátha segít, vagy vámpírrá változom (annak van valami köze a teliholdhoz amúgy? vagy azok a boszorkányok?), vagy nem tudom, de ez kibírhatatlan. És szerintem nem én vagyok az egyedüli nő, aki ettől így bezizzen. És igen, nő, mert mi nők ugye lunárisak vagyunk, meg amolyan "emocionális bigyók" ahogy egyik újdonsült orvos ismerősöm mondta, vagyis mi tényleg egy csomó lelki indíttatású fizikai tünetet produkálunk (pl. a barátnők mindig egyszerre mikulásoznak). Na, de ettől még mindig nem bírtam aludni, mert lunáris, emocionális bigyóságom kombinálva a "megváltoztatomazéletemet", "najódehogyan" problémakörrel teljességgel taccsra vág, illetve, ha legalább taccsra vágna, de nem... jajj, vki vágjon már taccsra, vagy kupán, vagy valami...
A fetrengésnek nem sok értelme volt, ezért felkeltem és úgy gondoltam, elindítom rég tervezgetett blogomat, hasznosabb időtöltés ez, mint a forgolódás. Mindenféléről fog majd szólni, ami körülvesz, érdekel, történik, nincs koncepció. Mint ahogy nem lesz hosszas komponálás sem. Ami egyből jön, azt írom majd le (néha egy csipetnyi backspace azért belefér, de nem viszem túlzásba, megígérem). Így történt ez most is.
Kalauz nélkül, kontroll nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése