2012. január 22., vasárnap

Dicsőítő poszt - az ischlernek


A kép forrása: http://letthemeatcakeshesaid.blogspot.com
(mert még mindig rossz a fényképezőgépem)

A gimnázium büféjében kezdődött minden. Ha ki akartam szakadni pár percre az időből, ha szomorú voltam, ha izgultam egy dolgozat miatt, vagy éppen rosszul sikerült egy előző, vagy csak úgy, ha azt éreztem, megérdemlek egy kis kényeztetést, mindig hozzá fordultam. Ha csak rágondoltam, gyarló, földi boldogság öntötte el a lelkecskémet, kellett, szükségem volt rá, a rabja lettem. Mint egy dohányos, úgy vágytam rá, hogy meglegyen a napi adagom. A betevőm. Az ischlerem. 

Ahogy ettem kedvenc desszertem, elfelejtettem minden bajomat, elszállt a stressz, elöntött az endorfin. Olyan volt ez számomra, mint egy nyugtató, szorongásoldó és hangulatjavító keveréke, csak finomabb és mellékhatások nélkül. Bár az előbb említettek közül szerencsére egyikre sem szorultam eddig, tehát nem tudom megítélni, hogy milyen az ízük. Mondjuk mégiscsak van azért mellékhatása kedvenc süteményemnek, mert egyrészt ez is függőséget okoz (lsd: én), másrészt pedig sajnos nem túl update-es  és súlygyarapodást okoz. De esetében erre a reakcióm az, hogy (síp) lesz*rom (síp)! 

Állítólag I. Ferenc József császár kedvelt süteménye volt ez, amelyet neki készítettek először Bad Ischl-ben, és amit mindig szívesen fogyasztott ottjártakor. Nos, én Ischl-ben még nem fogyasztottam ischlert (fú,  az azt hiszem, olyan lenne számomra, mint egy zarándokút, visszatérés a "szent földre"), de leteszteltem már sok cukrászdát és kisboltot. Gondban is voltam a gimis büfé tökéletes ischlere után, honnan is szerezzem be a megfelelő minőségű árut. Búcsúként a barátnőimtől a ballagás előtti 18. születésnapomra egy rakat ischlert kaptam (*könnycseppetelmorzsol*). Főiskola alatt a kollégium melletti Prím cukrászda remeke "vitte a prímet" (jajjdeviccesvagyok, de amúgy tényleg simán lepipálta a nevesebb Zsitvayt). Aztán most a munkahelyemen gyakorlatilag a bőség zavarában szenvedek ischler-lelőhelyt illetően: kisbolt, grappa, aranycipó, piacos cukrászda. Gyakorlatilag nem maradhatok ischler nélkül, ha szükségem van rá. A hatása sem változott persze, ugyanúgy felszabadulnak a  boldogsághormonjaim, amint beleharapok az első falatba. De sajnos egyik sem olyan, mint a gimis büfé ischlere. Puha, omlós, tojás nélküli verziójú tészta, piros lekvár, bőséges csokiréteg... Nem túl komplikált, mégis a most kaphatóknál valami hibádzik... (Általában a száraz tészta, vagy a kispórolt lekvár a bűnös, esetleg tojásos a tészta.)

Aztán most karácsonykor (és a fene se tudja, miért nem tettem így korábban) elkészítettem életem első ischlerét! Utánanéztem sok receptnek, de tulajdonképpen az alaprecept mellett döntöttem ("x" dkg cukor, "2x" dkg margarin, "3x" dkg liszt, némi darált dióval) és jól tettem. Barack és meggy lekvárral töltöttem (mindenki örömére, ebben ugyanis nincs igazság, döntetlen lett a közvélemény-kutatásom eredménye kettejük versenyében). És jelentem: tö-ké-le-tes lett! Komolyan mondom, hogy alig bírtam összekanalazni a lelkemet, úgy olvadoztam két tálca tökéletes ischler látványától. (Jó, csak annyi, hogy a külseje azért az nem volt annyira tökéletes, de nem is nézegetni akartam, hanem megenni.) Gyorsan el is fogyott, nagy sikert aratott mindenhol.

Elköteleződésem irányában örök és megmásíthatatlan! Néha flörtölök egy-egy mignon-nal, de akkor is ő marad az igazi!

És tényleg, annyiszor sóvárgunk dolgok után, pedig csak egyszerűen neki kéne állni és megcsinálni. Nem nehéz, nincs benne semmi misztikus. Egyszerű és nagyszerű. Jó, kicsit időigényes, de hát valamit valamiért!
Most is elkészült egy nagy adag, már csak a csokimázat várják türelmetlenül a kis drágáim. :)


3 megjegyzés:

  1. ennek átküldöd majd a receptjét?

    VálaszTörlés
  2. Benne van a posztban: "x" dkg cukor, "2x" dkg margarin, "3x" dkg liszt, némi darált dióval. Tehát, ha mondjuk 12 dkg cukor, akkor 25 dkg margarin és 75 dkg liszt. Tetejére csokimáz: 1 tábla étcsokihoz (én pl. Sparos étcsokit szoktam), ahhoz fele mennyiség, vagyis 5 dkg vaj/margarin kell. Gőz fölött megolvasztod, beletunkolod az ischlerkét. :) Nem nehéz, csak macerás. De megéri!! :)

    VálaszTörlés
  3. Ja, a liszthez lehet tenni egy kevéske darált diót. Ilyenkor a liszt arányából veszed a diót.

    VálaszTörlés