I LOVE DEUTSCHE BEHÖRDEN

Azt hiszem, csináltatnom kellene egy ilyen pólót, akkora rajongója lettem ugyanis a német közigazgatásnak. Egyszerűen zseniálisak és szélsebesek!

A szabályaik -gondolom én- nem túlbonyolítottak. A folyamataik minden bizonnyal jól optimalizáltak. Azt is feltételezem, hogy a megfelelő infrastruktúra és létszám is rendelkezésre áll. Ehhez jön egy elképesztően ügyfélbarát hozzáállás. Szinte mindent el lehet intézni online (láss csodát, nem a felesleges személyes ügyfélforgalomra, hanem az érdemi ügyintézésre megy el az idő). Ha írok egy e-mailt, legkésőbb másnapra érthetően, átláthatóan válaszolnak rá (és nem tekintik ördögtől valónak az e-mailezést sem). A határozataik nem nyolc, hanem egyoldalasak. A leveleik rettentően barátságosak. Kb.  mintha a tanító néniddel leveleznél. És kapaszkodjatok meg: még pecsétjük sincs!

Csak néhány példa: 

• A legelején lakcímbejelentéshez személyesen kellett a helyi városházán megjelenni. Miután végeztem és elindultam, a néni még gyorsan utánamszólt, hogy menjek vissza, majd adott egy üres etikettcímkét, hogy erre majd írjam ki a nevem a postaládámra. (Én nem kértem ilyet, tök magától, tök kedvességből.)

• Aztán a házasságkötés után is elegendő volt online kérni a családi betegbiztosítást, és online feltölteni egy fotót a házassági anyakönyvi kivonatról (tehát nem eredeti, nem hiteles másolat, stb.).

• A legdurvább élményem az adókategóriaváltás volt. Bementem a Finanzamt-ba (vagyis adóhivatalba, pont útba esik), megérdeklődtem valamit az ügyfélszolgálaton, majd megemlítettem, hogy majd adókategóriát akarunk váltani a házasságkötés után. Erre elkérte a személyimet, belenézett a rendszerbe, mondta, hogy még nem látja a házasságot a rendszerben, de ez végül is kb. 3 nap múlva volt, úgyhogy ez még normális, aztán egy papírfecnire felírta, hogy majd 4-4 helyett 3-5-ös adókategóriába szeretnénk kerülni. És mondta, hogy majd átírja. És ennyi. Semmi hatszáz nyomtatvány, semmi alírás mindkettőnktől, semmi anyakönyvi kivonat, semmi. Szóbeli kérelem (csak tőlem!), fecnire feljegyez, majd átír. 
• Regisztrálni akartam még januárban az online adóbevallási oldalra. Ott az állt, hogy kapni fogok egy kódot postán, amivel tovább folytathatom a regisztrációt. Kódot nem kaptam, az egészet ezzel a lendülettel el is felejtettem. Majd pár napja kaptam egy e-mailt, hogy mindjárt lejár az időkeret a regisztrációra. Berongyoltam hétfőn a Finanzamtba, hogy izé, bocsika, tudom, hogy rég volt, de nem kaptam levelet,  majd két nap múlva, azaz ma meg is kaptam a kódomat (ráadásul Karlsruhe-ből!), szintén egy kedves kísérőlevél társaságában (állítólag a posta nem tudta nekem kézbesíteni... mindegy, ez most más történet).

Ahol most elhavazódást látok: azok a hivatalok, akiknél a menekültek miatt most megnőtt az ügyszám. De egyébként tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk. Itt tartózkodó külföldiként (tehát mégcsak nem is állampolgárként!) is az az érzésem, hogy ők értem vannak, hogy az állam értem dolgozik. Megbízhatok bennünk, segítenek, ha valami gondom van. Nem bonyolítják, nem csalónak néznek, hanem egyszerűen feladatokat és problémákat oldanak meg rugalmasan. Nem a 98 százaléknyi rendes embert szivatják a 2 százaléknyi trükköző miatt. Úgyhogy a magyar közigazgatási reformok keretében az illetékeseknek tudok ajánlani egy tanulmányutat ide, Németországba.

U.i.: csak Magyarországról is mondjak pozitívat: végre lehet ügyfélkapuval erkölcsi bizonyítványt igényelni (ráadásul évente 4 alkalommal ingyen), valamint még kézbesítési meghatalmazást be tudtam rajta állítani. Úgyhogy tudunk, ha akarunk, csak jó lenne, ha minden ilyen gördülékenyen tudna működni, és az ügyeket nem bonyolítani, hanem intézni akarnánk.