Lustanyu - ha csak rövid időre is, de - visszatért!!! Ez volt a kedvenc blogom, imádtam Kata stílusát, ősanyamentességét, aha-élményes posztjait. Azt, hogy az anyaságot nem rózsaszín púderfelhőként festette le. Megértette sok nővel, hogy egy anya pont attól lesz hiteles, ha egyszerű, hétköznapi ember. Nagy missziónak tartom ezt, ezúton javaslom, hogy adja ki az eddigi írásait - a szórakoztatás mellett terápiás céllal is. Sok bizonytalan, (szerintem rettenetesen káros) gyermeknevelésről szóló könyvekbe és gyakorikérdések.hu-ba görcsösen kapaszkodó anyuka és csemete lélegezne fel szerethető tökéletlenségének normalitását illetően.
Ezer éve nem írtam már a blogra, sajnos észrevétlenül kóc és kender került szürkeállományom helyére. Ennek egyik oka például Lustanyu, mint fontos ihletforrásom hiánya (nyár óta nem ír sajnos). A többi ok pedig az inspiráló szellemi közegem hiánya: a gimis csajos bandám, az én régi és örök Uránvárosom (különösen Kedvestímeám), a tánc - vagyis minden olyan, ami nem a szürke hétköznapok mókuskerekéről szól. Be kell vallanom ugyanis, hogy a hármas villamos, a zombik, az elevenen rothadó hajléktalanok, a lehetetlen munkaidő, a szakdolgozatírás, a kezdődő jégkorszak, valamint közeli kispajtások és szellemi társak hiányában fikarcnyi olyan elvonatkoztatott gondolat sem született meg mélabús fejemben, amelyet érdemes lett volna blogra vetni. Bár valamelyest már megszoktam itt, fészkesfővárosunkban, azért a hangulathőmérőmből még közel sem robban ki a higany.
Szóval visszatérve Lustanyuhoz: nyár óta nem ír, munkahelyi okokra hivatkozva (amit egyébként meg tudok érteni). Egy ideig még visszajártam a blogjára olvasgatni, fetrengveröhögni, aztán sajnos inaktiválta az oldalát. Pont tegnap jutott eszembe megint, hogy rákeresek, de "csak" a régi nlc-s blogját találtam meg (ahol kezdte annak idején), az újabb blogspot-os oldal már sajnos nem volt elérhető. Szemezgettem azért a régi posztok közül, átkoztam is magam, amiért nem mentettem le a blogot teljes egészében. Aztán ma rákattintok a facebook üzenőfalamra és mit látok? Új poszt Lustanyutól! Komolyan mondom, először azt hittem, hogy káprázik a szemem! És nem! És máris ihletet kaptam egy új bejegyzéshez, melyet ezúton olvasol - dicsőítő poszt Lustanyunak, plusz önmagam feltámadásának első stációja.
Köszi, Lustanyu!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése