Mondta T., miután egy rakat sörrel felszerelkezve hazaértünk a boltból. Vasárnapra virradó éjjel érkeztünk valójában egy trailerrel Riegelbe, szerencsére csak 20 km távolságból. Mondjuk éjszaka elég ijesztő egy tök sötét autópályán ücsörögni egy cuftig megrakott kölcsönautóban. Egy egyébként totál jószándékból felajánlott kölcsönautóban, amit én mindenféle keményvonalas, józan paraszti eszem ellenére el is fogadtam (mert én az a típus vagyok, hogy egyszer nincs bérletem és jön az ellenőr), meg sorolhatnám még aferit és fortunát, és mindenféle balszerencsét, ami összeesküdött ellenünk, a lényeg, hogy Gábornak (szerzett rokon, örök költöztetőnk) élete legszarabb utazása címén ez viszi a prímet. A rossz hírek persze csak jöttek és jöttek, a hátha csak hengerfej helyett, teljes motorgenerál lenne. Gazdasági totálkár. Egy kölcsönautóval. Mert végül is mi történhet, ugye? Anyagiakról és technikai problémákról nem többet, épp elég, hogy sokan nem alszunk miatta.
A könyvesdobozokon ücsörögve, sörözgetve azt játsszuk, hogy most érkeztünk meg. Volt már sírás-rívás, csapkodás, beletörődés, majd megint kis híján idegösszeroppanás - 4 napja cirkulálva. Ma épp kínunkban röhögünk, pedig nem vicces. Innen már csak felfelé lehet, ugye? Most jön az a rész, hogy megnyerjük a lottót, ugye? Hogy minden kezdet nehéz?
Mindezek után a két nadrágomból az egyik reggel szétrepedt a .....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése