Amit szeretek itt:
Alapvetően minden tiszta és rendezett. Szinte mindig le merek ülni tömegközlekedési eszközön. Vannak kissé lepukkant részek, de olyan igazán lepukkant nem nagyon. A legdurvább részek a konténerből felhúzott "menekülttáborok". (Ezek szétszórva vannak a város szélén és vidéken.)
A hivatalos ügyintézés gyors és gördülékeny. Két hét alatt mindenféle papírom és számom meglett.
- Személyesen csak a helyi városházán kellett megjelenni a lakcímbejelntés miatt. Ehhez sem volt szükség semmilyen papírra. (Pont nov.1-től történt ebben változás: most már kell a tulajdonos hozzájárulása, amit egyébként teljesen jogosnak tartok).
- Itt kaptam még adószámot is ("Steuer-ID"). (Az ügyintéző néni megkérdezte, hogy kint van-e már a nevem a postaládán; mondom, még nincs; erre adott egy öntapadós etikettet, hogy akkor erre majd írjam ki.)
- Betegbiztosítóhoz interneten keresztül jelentkeztem be (sok biztosító között lehet választani, eltérő szolgáltatásokkal), ehhez sem kellett személyesen megjelennem, csak leveleztünk. A kártyához is neten keresztül kellett képet feltölteni. (A betegbiztosító jelent be a nyugdíjbiztosítóhoz is, ahol "Sozialversicherungsnummer"-t kapok.)
- Bankot is interneten keresztül választottam (Consorsbank, csak telefonos ügyfélszolgálatuk van). Na velük még szívok kicsit, mert ez némileg meghaladja a képességeimet. Itt is mindent levélben küldtek. Egyszer kellett csak a postára bemennem, ahol azonosították, hogy én vagyok én és elküldték a banknak. Aztán levélben küldték ki a kártyáimat. Majd külön levélben a PIN-kódokat. Amikor megkaptam az első PIN-kódot, a levélen volt egy fekete csík, én meg nekiestem, hogy dejó, kaparóssorsjegy, aztán sajnos nem az volt, helyette olvashatatlanná tettem csík alatt lapuló PIN-kódot. Mrs.Bean. Telefonon kértem újat, szerencsére nem boncolgatták, hogy miért lett olvashatatlan, ezért ingyen kaptam új PIN-kódot. :) A második kártya PIN-kódja viszont tényleg kaparós volt! Kb. 10 percig bűvöltem, hogy most tényleg, tutira kaparhatom?? Ami egyébként meghaladja a képességeimet, az egy TAN-generátor nevű kis kütyü. Tranzakciók alkalmával erre kapok egy kódot, de valamit mindig elszúrok...
- Telefon: SIM-kártyát is interneten keresztül rendeltem. Takarékos kis csomagom van (13 Euro havonta, korlátlan hívás, sms, 500M internet. Az más kérdés, hogy Windows-phone-ra itt kb. semmilyen app nincs... Ilyen a jólét.
A bérlet koncepció is tök jó: havi 54 Euró egy olyan bérlet, amivel Freiburg körül igen széles körben lehet közlekedni, tehát vonatra, távolsági buszra, valamint a városi tömegközlekedésre is jó. Ez átruházható, valamint vasárnap és ünnepnapokon vihetek magammal egy felnőttet és két gyereket.
A Fekete-erdő nagyon szép! Főleg most ősszel: szép színes... Freiburg is szép város, bár beleszeretni még nem sikerült (Olyan szép-szép, de uncsi...). Riegel kedves falu, csak tömegközlekedéssel kissé messze van, ismét a fél életemet utazással töltöm. Szép helyen lakunk. A felújított sörfőzde nagyon hangulatos, a lakás is nagyon szép, bár még mindig dobozokon ülünk és már kezd fájni a ... A berendezés tervezgetését már viszont elkezdtük.
Jó dolog az Amazon. Most pl. egy Tamaris cipőt rendeltem elég akciós áron.
Amit nem szeretek:
Kimondom kerek-perec: a helyi tömegközlekedés egy szar! A BKV meg király! Isten áldja a BKV-t! Igaz, hogy retkes, büdös és nem merek leülni, de létezik, jól szervezett és informatív. Németország eleve hadban áll a Google-el, így a hőn szeretett Google Maps-om tömegközlekedés része itt kb. nem létezik. Van benne némi adat, de kevés, fals és nem naprakész. (Budapesten minden egyes kis elterelést tud és annak megfelelően adja meg az útvonalat.) Az igazi probléma viszont az, hogy nincs más normális alternatívája. A DBahn és a VAG-Freiburg honlapja, információtartalma és útvonaltervezője is egy nagy rakás kaki. Életemben nem molyoltam még ennyit, hogyan jutok el A-ból B-be, pedig mindig is tömegközlekedtem és hozzá vagyok szokva, hogy új címekre kell eljutnom.
A legjobb, hogy van pl. a 14-es busz, aminek két eltérő útvonala van (no nem durván), mégis mindkettőt 14-esnek hívják? Hol ebben a logika?
Itt mindenki veszettül autóval jár, a tömegközlekedést vagy a csórók, vagy a nagyon elkötelezettek, vagy a hozzám hasonló hülyék választják. Szóval tyúk vagy tojás, nem tudom, de a tömegközlekedés nem jól szervezett.
Egy pékségben dolgozom ugye és elképesztő látni azt pazarlást, ami ott végbe megy. A nap végén maradt áru megy vissza és azt nem lehet ám hazavinni! A német paraszt német disznója hízik a süteményen és a drága kenyéren. De tényleg, sírva tudnék fakadni a látványtól...
Rettenetesen idegesít, amikor keverik Magyarországot Ukrajnával!!!! (Ungarn - Ukraine, szerintem még csak nem is hasonló...)
Hihetetlenül utálok telefonálni. A nyelvtudásom siralmas, de élőben még csak-csak. De telefonon...
A badeni nyelvjárás sem a kedvencem. Mindent S-sel mondanak ( pl. HaSt du? Ich=iS, stb..) A múltkor hallottam egy normális Hochdeutsch-ot beszélő embert és kifejezetten üdítőleg hattott rám, hogy milyen szépen beszél. Persze azért lehetne sokkal rosszabb is, pl. a bajor...
Akármennyire is úgy tűnt, az IKEA-nak egyszerűen nincs elfogadható alternatívája még itt sem. Vannak mindenféle más olcsóbb boltok, de amelett, hogy nyilván nem túl jó minőségűek, még ízléstelenek és kisszerűek is. A többi meg itt is drága. Az Ikeás bútorokban legalább látok ízlést és tervezői tudatosságot.
Amiről nem tudom eldönteni:
a kedvesség és a türelem. Mert persze szinte mindenki nagyon kedves és türelmes, de valahogy nem érzem ezt igazinak. Az a benyomásom, hogy megtanulták, mert meg kellett tanulniuk, így udvarias, polkorrekt, stb. De olyannyira, hogy ezt előszeretettel mondják is: "ha megbeszéljük, nem lesz probléma." Mindig minden "Kein Problem!", "Macht nichts!", "Nicht schlimm!", stb. De időnként azért ki-kilóg a lóláb. Persze legalább próbálnak kedvesek lenni, még az egyszerű emberek is megtanultak/ próbálnak kultúráltan viselkedni.
