Férfiként

"Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad." (J.A.)

Mert a férfinak menni kell, világot látni, meghódítani. Érezni, látni, levegővel magába szívni. Legyen koszos, kényelmetlen, zord, testet és lelket gyötrő, embert próbáló. És gondolkodtasson, este megfáradtan sört ihasson, hogy aztán a világot megválthassa. Átéli, megcsinálja, elraktározza, egyszer majd elmeséli. Neki produktivitás kell, de nem csak az utódokban. Neki tisztelet kell, de nem csak a nő szemében. Saját magának is a saját magáéban. Ha nincs háború, hát teremt - magának - megvívni valót. Neki nem nosztalgia kell, hanem történelem - elmúlt és eljövendő. Írni és élni is akarja, nem csak tudni. A nő életet ad, a férfi pedig mindazt adja, ami maga az élet. A férfinak bizonyítania kell, hogy még mindig van teremtő ereje, hogy a fű kinő, de marad talán egy fa is - gyökér, gyümölcs, védelmező árnyék.